" Csak te és én és, senki nincs körülöttünk.
Úgy érzem, egy hajszálon függök ez az út lefelé visz.
Megpróbáltam lélegezni, de a levegőért küszködők.
Én mindig csendben maradok, emiatt nincs kihez fordulnom.
De te mindig itt vagy amikor minden darabokra hullik.
És úgy tűnik a világ a lábaimnál csattan össze.
Te szeretsz a legjobban mikor rendetlen vagyok.
Amikor én vagyok önmagam legrosszabb ellensége.
Te teszel olyanná, hogy gyönyörűnek érezzem magam.
Amikor semmim sincs bizonyítani.
És nem tudom elképzelni, hogyan csinálnám keresztül.
Nem létezem nélküled.
nem létezem nélküled, nem, nem.
Hallod mit mondok, amikor nem mondok egy szót sem.
Te vagy a felkelő napom, te vagy a hely, ahová futok.
Te tudod, hogy fáj amikor minden darabokra hullik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése