2011. április 17., vasárnap

Fontos !!!
Egyik legjobb barát nőmnek szeretnék ezzel a bejegyzéssel segíteni
Elkezdett írni egy igaz történetet által inspirált művet  és kiadott vagy támogatott keres
Valakinek fel kelti az érdeklődését (a lejjebb lévő 1. fejezett) vagy ismer olyan személyt aki esetleg tudna ebben neki segíteni az írjon !!!!!
                                                                        Első fejezet


2057-et írunk. Egy síró lány futott végig Budapest utcáin. Nem nézet maga elé ezért sok embernek neki ment és sokan megnézték. Volt aki sajnálta, volt aki lenézte és volt aki bolondnak tartotta, de senki nem kérdezte meg mi a baja csak mentek tovább. Egyszer csak egy házhoz ért. Kinyitotta az ajtót és felrohant a szobájába. Nem köszönt, nem szólt egy szót se csak bezárkózott és sírt.  Egyszer csak kopogtak az ajtón.
- Bella, én vagyok az apu. Mi a baj? Nyisd ki az ajtót kérlek! - kérlelte lányát Bence
- Menj el! Nem akarok beszélni róla. – ordította Bella
- Bella, anya vagyok. – hangzott fel Brigitta lágy, aggódó hangja – Gyere ki kérlek! Semmit Nem old meg, hogy bezárkózol.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Bella vöröslő szemmel anyjához bujt. Brigitta a nappaliba vezette lányát és leültette a kanapéra.
- Mi történt? - kérdezte Bence, aki már nagyon kíváncsi volt, hogy mi történt lányával
- Szakítottunk. – mondta Bella szómórúan - Elárult.
Bence és Brigitta összenéztek.
- Elárult? – kérdezte meglepetten Bence – Ezt hogy érted?
- Amikor hazafelé indultam rá jöttem, hogy a teremben hagytam a matekkönyvemet. Visszamentem és épp be akartam nyitni, amikor megláttam. – mondta sírós hangon – Megláttam, ahogy épp az új lánnyal csókolózik. Felkaptam a könyvemet és elfutottam.
- Meg se kérdezted miért csinálta? - kérdezte kíváncsian Brigitta
- Minek? Úgyis csak mentegetné magát és összevissza ígérgetne mindent. - mondta szomorúan Bella
- Szerintem beszélned kellene vele. - tanácsolta Bence lányának
- Nem akarok. Én már soha többé nem leszek szerelmes. - mondta csalódottan Bella
- Ne mondj ilyet. Mindenkivel megesik az ilyen. - mondta mosolyogva Bence
- Veletek ilyen sose történt és a nénikéimmel se történt ilyen, sőt a nagyival és Szandi nénivel se történt ilyen. - monda mérgesen Bella
Brigitta és Bence egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Szerintem erre gondolt, amikor azt mondta, hogy ha eljött az ideje adjuk oda. – mondta mosolyogva Brigitta
- Igen, ideje megkapnia. - mondta mosolyogva Bence és kiment a szobából
- Ti meg miről beszéltek? - kérdezte meglepetten Bella, aki az egészből semmit nem értett
- Tudod kicsim, mi most veled megtörtént az mindünkkel megtörtént. Velem, apáddal, a lányokkal, sőt a nagyival és Szandi nénivel is megtörtént és a lányoknak és mi is azt mondtuk, hogy mi sose leszünk többé szerelmesek, de nekünk volt egy hatalmas segítségünk. - mondta mosolyogva Brigitta.
- Micsoda? - kérdezte kíváncsian Bella
Nyílt az ajtó és Bence belépett rajta kezében egy kis, bőr kötésű, fekete kis könyvvel. A férfi odament lányához és odaadta a könyvet.
- Ezt a kis naplót még a nagyi írta még nagyon fiatalon. A családunk minden tagja olvasta, amikor ilyen helyzetbe került. - mondta mosolyogva Bence és átadta a könyvecskét. - Olvasd el és talán neked is fog tudni segíteni.
- Köszönöm. - mondta szomorú kis mosollyal Bella és átvette a naplót - Akkor én most visszamegyek a szobába.





                        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése